Olyanok vagyunk, mi emberek, mint az a valaki, akik a szüret után keres fürtöt, vagy fügét; vagyis sokszor elkésünk, nem jól időzítünk, elmulasztunk kivételes alkalmakat (1). Csalódásainkban aztán olyanokká leszünk, mint a „darócpokróc”, tele elfojtott, vagy kiélt agresszióval (2), ahol még a jog is csak eszköz arra, hogy az igazság szeretetének látszatát keltve, kikészítsük azokat, akiket életkudarcainkért „okolunk” (3). Mert mindig kell a bűnbak, és nincs irgalom. A legjobb közülünk olyan, mint a tüskebokor, mint a tövis (4). A teljes bizalmatlanság és elmagányosodás lesz így osztályrészünk, ahol még a közvetlen szeretteinkben sem bízhatunk igazán. Bizony, sokan élik át mindezeket manapság is. A próféta megfogalmazza a bajok teológiai okát: kivesztek az országból a hívő emberek (2).

2Timóteus 2,19-21

145. zsoltár

* Szeretem azokat a műsorokat, amelyekben felkészült riporterek mélyen, őszintén elbeszélgetnek bizonyos területeken méltán nevessé lett emberekkel. Tanulságos, gazdagító, erőt adó egy ilyen interjú; kitárul előttünk egy emberi élet; sokféle öröm és küzdelem napvilágra kerül. Egy-egy beszélgetés során, a riportalanyok nagy többsége fogalmazza meg ugyanazt, amit a mai igeszakasz.