Három felszólítás és egy figyelmeztetés hangzik el ebben a perben. – 1. Isten népe emlékezz, milyen hatalmasan cselekedett érted az Úr (1-5). – 2. Isten népe, járulj az Úr elé, ne a vallásos áldozataiddal, kegyességeddel, teológiai igazságaiddal; hanem azzal, hogy emberszámba veszed a másikat, megtartva az Úr törvényét. Szeretni a másik embert, alázattal megállni Isten előtt; - ennyi elég lenne. Minden vallás itt vizsgázna, a többi csupa önzés (6-8). – 3. Isten népe, hagyj fel tehát az önzéssel, mások rászedésével; de azt se engedd, hogy szereteted miatt téged szedjenek rá (9-12). – Mindezt ne feledd, ezek szerint változtass, mert nem lesz jó vége annak, amiben most vagy. Nem csupán Isten népe, hanem a világ összes embere megfogadhatná ezt az intést, mert egyébként pusztasággá lesz az emberi élet, nem lesz rajta áldás; - legyünk bár dúsgazdagok, vagy koldusszegények, a lényeget illetően teljesen mindegy. Kifejező a kép: lehet borod, lehet vagyonod, lehet nőd, lehet hírneved; mégis pusztaság az élet; - nem okoz örömöt, mert hiányzik az áldás. Isten nélkül sehol sem jó (13-16).

2Timóteus 2,14-18

512. dicséret