Amikor az Úr szól, akkor figyeljen a föld, és aki rajta él (2). Az Úr látja, mi mindent művelünk mi, ebben a világban, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Isten számára saját népének hűtlensége a legfájdalmasabb (5). Kellő időben, eljön az a pillanat, amikor az Úr „megálljt” parancsol, leszáll, és minden parázna szerzeményünket összedönti, tűzben égeti el (6-7). Jézus Krisztusban már eljött, finoman bekopogtatott hozzánk, „hátha” szeretete meglágyítja szívünket, és nem a hegyek olvadnak meg ítéletétől (4), hanem az emberi bűnök szeretetétől. Persze Isten mindent szépen elrendezett, ezért nem érte váratlanul a kereszt. Köszönjük, Urunk, hogy mi leborulhattunk a kereszt alatt; másokra is ezzel a reménységgel tekintünk.

1Timóteus 6,1-10

215. dicséret