- 1. Aki többet kapott, azon többet kérnek számon. A talentumok példázata is erről szól, aki ötöt kapott, annak még ötöt kellett hozzátenni a „vagyonához” (Máté 25,14-30). Akit Isten kiválasztott, annak lehet boldog bizonyossága, de ugyanakkor soha nem lehet gőgös, mert ez még több szolgálatot és felelősséget jelent (1-2). - 2. Példák sorával szemlélteti ezt az üzenetet a próféta: akit az Isten elhívott, az nem hallgathat, mint ahogy ordít az oroszlán, amikor nem lel zsákmányra (3-8). Ok és okozat kapcsolata ez, Isten megmutatta rajtunk szeretetét, és ezt tovább kell adnunk másoknak; minél többet kaptunk az Úrtól, annál többet kell adnunk másoknak. - 3. Ez eddig szép, de csupán olcsó humanizmus, moralizmus az egész. Semmit nem ért a Bibliából az, aki a Jézus követéséből a szeretet olcsó, értelmezhetetlen következményét vonja le csupán. Jézus nem egy „szeretet-modell”, akit az ember követni tud (Köntös László). Éppen ez az ember bűne, hogy nem tud szeretni. Jézus a Krisztus, az emberi élet megváltója, aki szeretetre is képtelen életünket megszabadítja.*

1Timóteus 2,1-7

275. dicséret

* - 4. Szándékosan egyes szám első személyben fogalmazok most: Uram, nem tudom mindenemet odaadni a másiknak; sőt, nem fogom másoknak átadni azt, amiért keservesen megdolgoztam én és a szüleim; sőt mi több, megvédem azt, ami az enyém, amit, hitem szerint Tőled kaptam; megvédem a kultúrámat, a beléd vetett bizonyosságomat. Igen, ennyire szeretetlen vagyok. Megváltásra szorulok; de az is, aki jogot formál arra, hogy magát rám erőltesse, és a szeretettel takaródzva csúnyán becsapjon, vagy éppen saját magam és kultúrám árulójává tegyen.