A mai igeszakasz, a reformáció ünnepén fontos üzenetben figyelmeztet bennünket. A korinthusi gyülekezet a szűkölködő jeruzsálemi gyülekezetnek gyűjtött adományokat (1-4). Isten Igéje szerint először mindig a sajátjainkról kell gondoskodni, házastárs, család, gyülekezet, keresztyén testvéreink, vagyis a „szentek” számára gyűjtsünk segítséget. Csak ezek után léphetünk tovább más kultúrák felé. Ugyanis más kultúráknak is megvan a lehetőségük arra, hogy gondoskodjanak egymásról. De amíg saját magunkról nem gondoskodunk, sőt saját magunkkal nem törődve fordulunk idegenek felé, eláruljuk azokat, akiket az Isten különösképpen ránk bízott. Mindenkit szeretünk, de amíg saját elesettjeinkről nem tudunk gondoskodni, mit akarunk a többiekkel? Segíteni kell mindenkin, úgy, hogy mindenki a saját háza népén kezdi. Isten erre adott nekünk erőt és lehetőséget; de ezt más kultúráknak is megadta. A világ összes baját magunkra venni öngyilkosság. Ez pedig nem érzelmi kérdés. Józan, legfelsőbb szinten való összefogásra van szükség mostani problémánk kezelésében is.
2Királyok 25
390. dicséret
* - Az apostol rendszeresen látogatta, pásztorolta gyülekezeteit. Így Korinthusba is szeretne újból ellátogatni, sőt tartósabban ott is kíván majd maradni, ami szükséges is a problémák megnyugtató rendezése miatt (5-9). Amíg erre nem kerülhet sor, addig elküldi Timóteust. Tehát a gyülekezet pásztorolása folyamatos (10-12).
- Timóteus mellett ott van a gyülekezetben Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz, valamint a szomszédos gyülekezetek is imádsággal gondolnak a korinthusiakra (15-20). Ez is a pásztoráció része, hogy Isten népének tagjai lakóhelytől függetlenül, egységes testvéri szeretettel erősítik és számon tartják egymást. Itt is először sajátjaink testi-lelki gondozásáról van szó. A világ összes baját magunkra venni öngyilkosság. Ez pedig nem érzelmi kérdés. Józan, legfelsőbb szinten való összefogásra van szükség mostani problémánk kezelésében is.
- Bármi történik, álljunk meg a hitben, lehetünk férfiak és erősek az Isten kegyelméből; de az Isten az, aki mindvégig megőriz bennünket a Jézus Krisztusban (Filippi 4,7), valamint abban, hogy minden dolgunk szeretetben menjen végbe (13-14), és megszomorítás helyett felüdítsük egymást, még a legnehezebb helyzetben is (18).
