Méltatlanná lenni, az úrvacsorát tekintve, főként azt jelenti, hogy nem készülök fel, nem gondolom át, hogy mi történik itt (27). Nem a bűneink tesznek bennünket méltatlanná, hiszen az úrvacsora a bűnbocsánat és az örök élet bizonyosságát jelenti, hanem az, hogy nem vizsgáljuk meg magunkat, és úgy élünk azzal, bűnbánat, töredelmes szív nélkül (28). Ez egy „szent étkezés”, amit meg kell különböztetnünk minden más étkezéstől (29). Betegek, halálosan erőtlenek vagyunk, mert nem vesszük komolyan ezt a valós állapotunkat, és nem vesszük komolyan azt, hogy ebből van szabadulás; aki pedig ezt nem tudja, az belehal az életbe, nem csupán meghal. Önmagunkat megítélni: minden gyógyulás itt kezdődik. Amíg folyton másokra és Istenre mutogatunk, addig „beteges” az élet. Amikor az Úr megpróbál bennünket (32), összetör, hogy töredelmes szívünk legyen. Urunk, könyörülj, hogy amikor mentő szeretettel összetörsz, hogy eljussunk önmagunk megítélésére, azaz a bűnbánatra; amikor saját bőrünkön tapasztaljuk a szenvedést; akkor azt szerető kezed simogatásaként élhessük meg.

2Királyok 16

111. zsoltár