A „pogányokkal" és „bálványaikkal” való „közösködés” veszélyes. A bálvány ugyan semmi (19), hiszen nincs bálvány a világon, és Isten sincs más, csak egy (1Korinthus 8,4); mégis a „pogány vendégségeken” való jelenlét egyben közösségvállalást is jelent idegen hatalmakkal (20-21). Ma is megszívlelendő, amit az igeszakaszhoz, Victor János fűz: „Komoly figyelmeztetés ez minden olyan alkalomra nézve, amikor kész volnék külsőképpen elvegyülni olyan társaságban, amely hadilábon áll Krisztussal, az én Urammal. Ne véljem, hogy érintetlenül megőrizhetem magamat a velük való közösségben. Aki az Úr asztalának közösségéhez tartozik, ne telepedjen olyan asztalhoz, ahol nem vallhatja meg az Ővele, s az Ő népével való közösséget."**

2Királyok 13

43. zsoltár

* Pál apostol hangsúlyozza, hogy akik az Úrhoz tartoznak, azok felől döntött az Isten, ezért ők nem dönthetnek úgy, hogy keresztyén szabadságukkal visszaélve mindenféle pogány vallási szertartás asztali vendégségében is részt vesznek. Ez a korinthusi gyülekezetben életszerű probléma volt (14), de a mai napig kérdés.

** Haragra ne ingereljük azt az Urat, aki megváltott bennünket, és aki erősebb mindeneknél (22). Isten kegyelme, a Jézus Krisztussal való közösségünk kötelez. Milyen elgondolkodtató kitételt fogalmaz meg az apostol a fentiek befogadása kapcsán: „Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez, ítéljétek meg magatok, amit mondok" (15). A Jézus Krisztusba vetett hit legfontosabb sajátja, hogy értelmessé tesz bennünket, józanul gondolkodó, egészséges kegyességű emberekké.