Az idő rövidre van szabva (29), ezt vegyük komolyan, és mindenre így tekintsünk. Ennek a megállapításnak igazsága pedig nem az évek számán múlik, hanem azon a tényen, hogy átmenet az, ami most van. Ezért irányadó számunkra az apostol tanítása, miszerint minden földi ügyünkre, örömünkre és bajunkra úgy tekintsünk, mintha nem is lenne (30-31). Jó tehát az embernek úgy maradni, ahogy most van, (26-28), hiszen nem lehet olyan fontos az, ami rövid átmenet dolga. Victor János gyönyörű képet villant fel itt. A hazafelé tartó utas siet és nem ér rá útközben túlzottan belefeledkezni az elsuhanó részletekbe, hiszen minden közbeni állomás hamar elmarad mögötte. Persze tudja ez az utas, hogy az elsuhanó állomások mindegyike sok szépséget, ugyanakkor sok bajt rejteget; de ő már csak a hazatérésre koncentrál, ahol bizonnyal minden maradéktalanul kirajzolódik, ami itt, az Úr akarata szerint szép és jó volt, de csak elsuhanhatott mellettünk. Tehát, hűségesen sáfárkodunk itt, de nem láncoljuk le magunkat ide, miközben bizonyosságunk van arról, hogy hazafelé tartunk. Jó itt lenni, de kínzóan fájó is itt lenni, „jobbra” várunk!

2Királyok 7

277. dicséret