Mi is bölcsességet szólunk, mondja az apostol a „bölcsességére” és „sokféleségére” büszke Korinthusban: mi az Isten bölcsességét hirdetjük. Milyen az Isten bölcsessége? – 1. Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg nem sejtett, azt készítette el Isten bölcsessége, vagyis valami megfogalmazhatatlanul „jó” vár ránk (9). Ez az üdvösség. – 2. Isten bölcsessége és az ebből fakadó „jó” elrejtve marad azok előtt, akik saját bölcsességükkel, erejükkel, hatalmukkal akarnak közel férkőzni ahhoz; vagy eleve Isten nélkül akarják ezt a „jót” megteremteni. Isten bölcsessége, az apostol szavaival élve, a világ és a világ mulandó fejedelmei előtt (6-8), a „nem lelki ember előtt” rejtve marad (14). Úgy tűnik, sokak előtt nem tárul fel az Isten bölcsessége, ezt azonnal „megítélhetjük”, de nem a mi dolgunk ezzel foglalkozni, mert mi nem ismerjük maradéktalanul az Úr gondolatát (15-16). – 3. Egyet tehetünk, hálát adunk, hogy Isten Lelke nekünk kijelentette ezt az üdvösséges jót (10-12). Ezért hirdetjük az evangéliumot, a Lélek által (13), és a Lélek által be is fogják fogadni majd sokan Isten bölcsességét, amit Ő kijelentett a Jézus Krisztusban (14).

2Királyok 1

2. zsoltár