A krisztusi ember nem fölényes, nem megnyerő; nem szépeket és okosakat mond, hanem belátva erőtlenségét, félelem és rettegés között, vagyis alázatban szolgál. Bizony, gyanús az, ha valakin nem látszik ez a szent félelem és rettegés (Filippi 2,12-13). Bizony gyanús az, aki túlzottan megnyerő, láthatóan fölényes és kihívóan szép vagy okos. Bizony gyanús, aki mindig, mindenre tudja a választ; bizony gyanús az, aki állandóan „mondja az Igét”, és szóhoz sem lehet jutni mellette. Bizony gyanús az, aki Bibliával a kezében, nem Jézus Krisztus keresztjétől indul el, és nem a húsvéti üres sírhoz érkezik meg. Ugyanakkor ne feledjük, hogy Isten Lelke nem a félelem és a rettegés bénultságában akar éltetni bennünket. Ő az, aki sokkal többet ad, mintsem elgondolhatnánk: olyan hitelességet, bizonyosságot, amely valóban megnyerő, széppé és okossá formál, túl az itteni, átlátszó, ügyeskedő kísérleteken. Ez a Lélek bizonyító ereje (3).

1Királyok 22,29-54

30. zsoltár