Korinthusban a problémák okait a következőkben fogalmazhatjuk meg. – 1. A keresztről szóló beszédet, az igehirdetést nem tartották elégségesnek a gyülekezet épülésére nézve (18-25), hanem a sokféle kultúra találkozásában megzavarodtak, és ezernyi „módszerrel” próbálkoztak kiszolgálni a sokféleséget, pedig a megváltás evangéliumáról szóló igehirdetés elég lenne. – 2. A gyülekezetben sokan helyezték saját magukat Jézus Krisztus fölé, hitüket, kegyelmi ajándékaikat, tehetségüket, erejüket, bölcsességüket, eredményeiket (26-31). – 3. Vagyis a fő probléma abból adódott Korinthusban, hogy az itteniek nem bíztak, csak az Úrban, és az Ő erejében (Efezus 6,10); abban az erőben, amit Ő megmutatott a kereszten (25). Pedig a kereszten Isten megmutatta erejét, mégpedig az „erőtlenségben”; jelezve, hogy nem az emberi „erő”, hanem csakis az élő Isten hatalma képes megoldást adni az ember valóságos problémájára.*

1Királyok 22,1-28

93. zsoltár

* - Ki merjük-e mondani, hogy mindez kultúrák feletti üzenet, miszerint rajtunk csak az Isten segíthet, aki alulmaradást és világosságot ajándékoz Övéinek, hogy aztán az Ő vezetését kérve tehessünk lépéseket egy neki tetsző kibontakozás felé, Isten országának építésében. Hiszen Isten a kibontakozás Istene, az üdvösség Istene, de ez ajándék és nem emberi produktum. Kár, hogy pont ezt, a lényeget nem értjük.

- Pál apostol egy merész kijelentést tesz ennek a levélnek a végén, miszerint átkozott az, aki nem szereti az Urat (16-22). Valóban átok alatt van minden próbálkozásunk, amíg Istenre nem hagyatkozunk, hogy Őtőle kérjük el a megoldást.