JÉZUS KRISZTUS MEGVIGASZTAL.* A sírás azt jelenti, hogy fájdalmasan átélem, milyen gyenge vagyok, és nem megmagyarázom a tévedéseimet, nem másokat vádolok, hanem beismerem hibáimat, bűneimet. A sírás nem elintézi a problémás ügyet, hanem alkalmassá tesz arra, hogy „elintéződjenek az ügyek”. A sírás rádöbbent arra, hogy hol tartok, hogy nyomorultul mélyen vagyok, és ezért egyedül én vagyok a felelős. A sírás felnyitja a szememet és megnyitja a szívemet arra, hogy milyen segítségre van szükségem. A sírás odafordít a feltámadott Úrhoz, hogy Őtőle vegyem a bocsánatot, valamint az erőt, hogy legközelebb másként cselekedjek. Boldogok, akik sírnak, mert ők vigaszt találnak és nevetni fognak (Máté 5,4; Lukács 6,21). A sírás tehát nem a végső állapotunk, van tovább. Ezt a reménységet Pál így fejezte ki: „aki sír, mintha nem sírna...” (1Korinthus 7,30), vagyis a sírásom még nevetésre változik, a csődjeimből győzelem születik, a betegségemből egészségre jutok, a halálomból életre. /Péter megtagadja Jézust/

1Királyok 16,1-14

57. zsoltár

* A sírás nem feltétlenül a gyengeség jele. A sírás a gyengeség átélésének a jele, és ez más dolog. Más az, ha valaki gyenge; és más az, ha valaki tudja, hogy gyenge.