JÉZUS KRISZTUS „FELÉBRESZT”. Most szándékosan nem megyek ennek az igeszakasznak igei, teológiai mélységei felé, mert egy „felszínen” lévő, de fontos üzentre kell rámutatnom. Gondoltál-e arra, ezt a jól ismert eseményt olvasva, hogy Jézus ma valakinek a képében vergődik a közelünkben, mi pedig alszunk; nem vesszük észre, hogy milyen élet-halál küzdelem folyik a mellettünk élő emberben. „Magam is megrettenek, amikor időnként jönnek hozzám, kiöntik a szívüket, hogy milyen közel vannak a halálhoz, végső összeomláshoz az emberek; miközben végezniük kell, rezzenéstelen arccal a munkájukat, élniük kell a mindennapi életüket, a többiek között” (Farkas József). Észre vesszük-e ezeket, vagy alszunk mellettük? Micsoda tragédiák történnek körülöttünk, úgy, hogy mi csak a saját örömeinkkel, vagy bajainkkal vagyunk elfoglalva; vagyis alszunk, a vergődő másik közelében. Pedig, ne feledjük, ha egy felebarátunkon segítettünk, azt Jézussal tettük meg (Máté 25,40)* /A Gecsemáné kertben/

1Királyok 14

37. zsoltár

* …azzal a Jézussal, aki engedelmes volt mindhalálig, meghalt és feltámadott; hogy megváltson, és testünkben, lelkünkben „kész” emberré formáljon bennünket. Olyanokká, akik nem alszanak, ha a másik szenved mellettük, de nem is a világ összes nyomorúságát akarják megoldani; annak megoldása ugyanis hit által, Jézus Krisztusban már megtörtént.