JÉZUS KRISZTUS VALÓBAN SZERET BENNÜNKET. Az asszony egyévi „napszám” értékű kenetet öntött Jézus fejére (3). Az asszony tette azóta hirdeti, hogy a valódi szeretet konkrét jó tett (6); olyan például, mint akinek nagyon fáj a feje, és drága, gyógyító kenettel megmasszírozzák a fejét, hogy szűnjön a fájdalom. A valódi szeretet áldozatkész, nem mérlegel hűvös józansággal, hogy mennyi pénzt és időt pazarolt a másikra (4-5); illetve az sem bénítja meg, hogy nagyon sok beteg és szegény van még a világon. Mindenki kapott egy szegényt ezen a világon maga mellé, akiről gondoskodhat, ugyanezzel a szeretettel. Vigyázzunk, még a magát koldusszegénynek gondoló is kapott maga mellé egy szegényt. Ugyanis az nem lehetséges, hogy valaki állandóan csak kapni akarjon. A valódi szeretet aktuális, vagyis mindig azon segít, aki a saját környezetében, az adott pillanatban a legjobban rászorul (7). A valódi szeretet megteszi, amit meg kell tennie; vagyis teszi, amit tehet, ami tőle telik, és az áldást felülről várja, hogy „hiányos szeretet-tetteit” kipótolja az Úr (8). A történet azonban ennél sokkal többet üzen. Az asszony cselekedete, tudtán kívül is, prófétai jel, Jézus Krisztus megváltó szeretetéről, az evangéliumról. Abban a korban a királyokat „kenték fel”: íme, itt az örök élet királya, aki meghalt és feltámadott, érettünk (8).* /A nép vezetőinek tanácskozása Jézus ellen – Jézus megkenetése Betániában/

1Királyok 12,1-19

10. zsoltár

* Ez az igazi örömhír, az evangélium, amit mindenütt hirdetni fognak, a világon: Isten még ennél az asszonynál is nagyobb, „tékozló” szeretettel szeret bennünket. De jó tudni, hogy nemcsak az emlékezetünk, az életünk is megmarad (9). A sokféle módon szegényeket is akkor vehetjük észre, ha Jézus Krisztust, egy mindennél fontosabb pillanatban, mint Megváltót, „észrevehettük”.