JÉZUS KRISZTUS VIGYÁZ RÁNK. Vigyázhatunk magunkra, mert az Úr vigyáz ránk. Ez azt jelenti, hogy Ő nem viszi be övéit (20) olyan helyzetekbe, ahol ne kapnánk erőt a bizonyságtételre (9), örömöt és nyitott szívet az evangélium hirdetésére (10), bölcsességet a szólásra (11), bátorságot a földi kötelékek eloldására (12), és az ellenséges „közeg” gyűlöletének elhordozására; egészen a végsőkig hűséggel kitartva (13). Ez a buzdítás azért is fontos, mert a tényleges, a babonás és a „vallásos istentelenség” bálványai, utálatosságai elárasztják a világot és megjelennek a szentek között is (14). Gondoljunk csak bele, a teljes hitetlenségtől, az okkult nyomorúságokon át, a sokféle felekezet írásmagyarázatáig és kegyességéig terjed a paletta. Ekkor az Úr gyermekei nem elfutnak, hanem „menekülnek”: vagyis határozottan döntenek, az élő Isten, a feltámadott Jézus Krisztus és az Ő Igéje mellett; de semmi indok miatt nem mennek túl egy határon, „sem hitetlenségben, sem fanatikus hitben” (15-16). Uram, egyet adj meg, ha akaratodnak kedves: ne kelljen testvér, apa, gyermek ellen fordulnunk (13); mégis tarts meg bennünket a Neked való hűségben, az üdvösségben. Áldott légy, Urunk, hogy nem terhelsz minket erőnk felett (17-20; 4Mózes 11,14). /A nagy megpróbáltatások ideje/

1Királyok 11,1-25

161. dicséret