FÉLIX ELNAPOLTA PÁL ÜGYÉT. – Mi volt az ügy elnapolásának fő oka? Hiszen Félix sokat tudott arról a tanításról (22), amit Pál képviselt, talán zsidó felesége, Druzilla révén. Beszédes a kifejezés, Félix számára Jézus Krisztus ügye egy tanítás volt, egy „ügy” volt a többi között, nem lett számára az egyetlenné, nem lett számára életté. - Az ügy elnapolásának gyakorlati,* politikai okai, és személyes érdekeken alapuló indítékai is voltak (24-27).** - Az ügy elnapolásának teológiai oka pedig az volt, hogy noha Félix meghallgatta Pált a Krisztus Jézusban való hitről, de annak csak a „szép” részét akarta befogadni; a hitből, vagy a hitetlenségből fakadó következményeket már nem szívlelte. Amikor Pál igazságról, önmegtartóztatásról és jövendő ítéletről kezdett el szólni, akkor Félix megijedt (24), és elküldte az apostolt. Nagy kérdés, hogy jól szólt-e Pál, kellő időben jött-e elő a „kemény eledellel”? Ám ez csak „módszertani kérdés”, mert Isten kegyelme, a mi „ügyeskedésünk” nélkül is megszólítja, akit akar; akkor, amikor Ő akarja.
2Mózes 7,26-8,28
38. zsoltár
* Ezért Félix el is napolta az ügyet, és elnapolni az ügyet majdnem azt jelenti, hogy nem dönteni. Itt is ez történt, hiszen Félix addig halogatta a döntést, míg Fesztusz lett az utóda (27), Pál pedig fogságban maradt. Elnapolni legfeljebb másnapig lehet döntéseket, de ez is csak gyakorlati értelemben, és nem hitbeli értelemben igaz; remélve, hogy holnapra higgadtabbak, bölcsebbek leszünk, miközben az Úr kegyelme utat mutat, „hogyan tovább”.
** Az ügy elnapolásának politikai okai, és személyes érdekeken alapuló indítékai is voltak (24-27), hiszen Félix a zsidók kedvében akart járni. Fontos, hogy egymás kedvében járjunk, kedvre derítsük egymást; de lényegi ügyekben soha nem dönthet ez a szempont; hanem csakis Isten dicsősége és a másik ember java. Itt azonban „mélyebbre” megy az Ige, hiszen világosan leírja Felix indítékait, miszerint azt várta, hogy pénzt kap Páltól. Ennél a jelenségnél nincs nehezebb kérdés szerte a világon. Hittel húzzuk meg azt a határt, aminél tovább nem megyünk, akkor sem, ha éhen halunk. Persze, még akkor is felmerül a kérdés, hogy ha „csak” rólunk lenne szó, de mi lesz a ránk bízottakkal. Egy határon túl rájuk hivatkozva sem mehetünk. Ezt jól jegyezzük meg: nem hivatkozhatunk arra, hogy értetetek tettem, gyermekeim. Ez a lelkület felülírja Félix korábbi figyelmességét Pállal szemben, mert amikor enyhébb őrizetbe helyezte, az is csak érdekből történhetett (23).
