PÁL A NAGYTANÁCS ELŐTT.* Az Istenre hivatkozik itt mindenki, az Isten nevében igazolják lelkiismeretüket (1), az Úr nevében ütik meg a másikat (2), szintén az Úr nevében utasítják vissza a gyarló tettlegességet (3-4), szinte szó szerint úgy, ahogy ma is mondjuk, verjen meg az Isten. Anániás főpap és Pál apostol emberileg egyformák. Sőt, az apostol egy teológiai trükkel összeveszíti egymással vádlóit, amikor előhozza a halottak feltámadásának kérdését (6). Részéről ez itt most nem bizonyságtétel volt, hanem ügyes fogás, hiszen tudatosan ezt a témát hozta elő, mert tisztában volt azzal, hogy itt a „konzervatív” farizeusok és a „liberális” szadduceusok azonnal összeugrottak (6-9). Persze ekkora csődületben mindenki veszélybe kerülhet, és a hitbeli, teológiai vitáknál nincs veszélyesebb, mert Isten, és az Őt képviselő igazság nevében, azonnal széttéphetjük egymást (10). Pál semmivel sem különb itt a többieknél; amiben különb, az Isten kiválasztó és szolgálatra elhívó kegyelme, amely most is megtartja, sőt bíztatja őt: „Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában bizonyságot tenned!” (11). Ez a kegyelem azonban mindenkor, mindenre elég, még arra is, hogy változzunk, változzunk!

2Mózes 5

61. zsoltár

* Tipikus jelenet. Ma is így van ez. Ha kívülről nézzük az egész jelenetet, akkor azt mondhatjuk, hogy Pál is egy itt a többi között; - valójában az is.