PÁL JERUZSÁLEMBEN.* Halálosan szoros helyzet ez, amiben az apostol szenved a jeruzsálemi testvérek előtt. A „testvérek” előtt lehet igazán „szorulni”. Pál leveleiből tudjuk, hogy az apostol soha nem beszélt a törvény ellen, de a zsidókból lett keresztyéneknek is megadta a Jézus Krisztusban kínált szabadságot, miszerint maguk döntik el, hogy a törvényt továbbra is megtartják (Galata 2,15-16). Pál alázatos, zsidóknak zsidóvá, görögöknek göröggé lett, a Jézus Krisztusért (1Korinthus 9,20). Ezért itt Jeruzsálemben, felvállalta a törvény által előírt tisztulási szertartásokat (23-26). Tegnap, az egyik konferencián, videó-üzenetben egy neves francia katolikus lelkész köszöntötte a konferenciát és napjaink égető kérdései kapcsán az asztalra csapva azt nyilatkozta, hogy ne a vallást, ne az előírásokat nézzük végre, hanem magát az embert. Ez így igaz. Ugyanakkor aznap este az interneten egy videót láttam, ahogy befogadott bevándorlók törnek, zúznak mindent, az őket befogadó országban. Hasonlóan kutyaszorító helyzet. Mitévők legyünk?

2Mózes 2

13. zsoltár

* Feszült helyzetben érkezett meg Pál Jeruzsálembe, Kr. u. 57-ben. Már Néró a császár, miközben Jeruzsálemben egyre erősebben felléptek a zsidó nemzeti mozgalmak, amit a rómaiak igyekeztek elfojtani. Egy ilyen feszült helyzetben mindenki másként viselkedik, de valahogy mindenkinek döntenie kell. Jakab, Jézus testvére, a jeruzsálemi gyülekezet vezetője, aki nagy tekintély; de nagy felelőssége van annak, aki nagy tekintély, főleg egy feszült helyzetben. Két nagy tekintély találkozik itt, Jakab és Pál. Amikor Pál beszámolt a gyülekezetben a pogányok megtéréséről, dicsőítették az Istent (18-20); de ez a dicsőítés csak kegyes forma volt, mert utána azonnal felszínre törtek a problémák, mögötte sok valós, de mégis gyarló kérdéssel. Olyan ez, mint amikor áhítat után azonnal egymásnak esünk egy vitában. Pál apostolt számon kérték Jeruzsálemben, hogy miként viszonyult a pogányok között élő zsidókhoz, mert az terjedt el róla, hogy a törvénytől való elszakadásra buzdította őket és arra, hogy ne zsidó szokás szerint éljenek (21). A jeruzsálemi gyülekezetben a zsidók úgy hittek Jézus Krisztusban, hogy közben rajongtak a törvényért; hangsúlyozta Jakab (20). Mit felel erre Pál? Sok mindent hallottak róla Jeruzsálemben (21), de ő maga mit mond mindezekről?