AZ ÖTVÖSÖK ZAVARGÁSA EFEZUSBAN. Ez a zavargás az Úr útja miatt támadt (23): a görög Artemisz az isten, vagy Jézus Krisztus Atyja? (26).  Egyetlen zavargást kell felvállalnia a hívő embernek; azt, ami az Úr útja miatt támadt, a többi nem érdekes.* Az ilyen eseményeknek mindig része, hogy aztán jön egy „bölcs”, aki higgadtan, diplomatikusan próbálja kezelni a kialakult helyzetet, mint itt a város jegyzője. Ez aztán ennek az oldalnak, meg annak az oldalnak is igazat ad, továbbá hivatkozik a törvényes rend fontosságára; ahogy pedig telik az idő, a résztvevők is megunják, elfáradnak, és feloszlik az egész, hogy aztán majd újra kezdődjön, máshol, máshogy (35-40). Színház az egész. Az ilyen „bölcs” is a „csőcselék” tagja, semmit érő ember. Valójában nem képvisel semmit, moralizál, langyos (Jelenések 3,16). Hányszor vagyunk mi is ilyenek. A békességszerzés egészen más, mert az igazi békesség soha nem hamis diplomácia eredménye, hanem Jézus Krisztus ajándéka (Máté 5,9).

1Mózes 48

152. dicséret

* Ez a vita azonban nem tanbeli, nem erkölcsi, hanem gazdasági okok miatti zavargás volt (25). A zavargás többségét valójában a pénz, az érdek, az emberi hatalomvágy mozgatja, semmi más; csomagolhatjuk azt bármilyen erkölcsi, vagy vallási köntösbe (27). Zavargást egyébként hamar támaszthatunk, mert az emberek élvezik, ha hétköznapi, szürke életüket felpezsdíti valami, amennyiben a szapulás áldozata „köreiken kívül” áll. Ez Efezusban, az akkori eszközökkel is könnyen létrejött, mert rögvest csődület támadt, bár sokan nem is voltak „képben”, hogy mi a valós helyzet (32); ma, az internet korában azonban elég egy „bejegyzés”, és máris ezrek ugranak arra, élvezettel. Itt már mindegy, ki hol áll, ki kit véd, aki egy ilyen csődület részesévé lesz, az csak saját magát szórakoztatja, saját magát képviseli, ezért a csőcselék része lesz, a legbizonyosabb igazságérzettel is (28-34). Komoly ember ilyenbe nem keveredik, az Isten nevét emlegetve végképp nem.