PÁL EFEZUSBAN.* Isten nem mindennapi csodákkal igazolta Pált, betegek és megszállottak gyógyultak meg (11-12). Pál keze által, de Jézus Krisztus erejével történtek ezek a csodák. A csoda lényege mindig ez: Isten ereje, Jézus Krisztus Igéje által munkál. Az Úr akkor mutatja meg hatalmát csodákban, amikor Ő akarja, és nem, amikor mi. A mágia az, amikor Jézus Krisztus nevét, vagy bármi mást, élő hit nélkül emlegetve befolyásolni, és csodákra kényszeríteni akarjuk az Istent. Így valójában mi akarunk hatni, másokat „elvarázsolni”; - Isten helyett, Isten nélkül, Istent is befolyásolva. Ebből a nyomorúságból meg kell térni, minden „varázslási technikát” végérvényesen el kell „égetni”. Isten Igéjét kell hirdetni és élni, Isten pedig „hat”, ha Ő akar; ad jeleket, ha Ő akar. Nekünk senkit sem kell „elvarázsolni”, ámulatba ejteni (13-20).

1Mózes 47

272. dicséret

* Pál három hónapig a zsinagógában tanított (8), majd két évig egy ottani filozófiai iskolában hirdette az Isten országát, azt, hogy Jézus a Krisztus (9). A nagy hőségben, tizenegy és négy óra között mindenki pihent, Pál is, úgy, hogy hirdette az Igét, aztán visszament, hogy Akvila és Priszcilla házában sátorponyvát készítsen. Voltak, akik ellenálltak, nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját (9), de mindazok, akik itt laktak, Kis-ázsia Korinthusában, azaz Efezusban, hallhatták az Úr Igéjét, zsidók és görögök egyaránt (10).