A SOKSZÍNŰ KORINTHUSBAN. Korinthus olyan, mint egy mai modern, sokféle kultúrát magába olvasztó város: római jog, törvény, hatalom, pénz, fegyelem, a Pax Romana forrása Korinthus; ugyanakkor mindféle keleti vallás, misztika, pogány szentély, babona gyűjtőhelye is egyben; hiszen sokféle népből laktak itt, zsidók, görögök, latinok, szírek, egyiptomiak, etiópok, latinok; a korinthusi tömegek züllött életéről nem is beszélve. Korinthus: Gazdagság és nyomor együtt, a lakosság kétharmada rabszolga. Mindent kifejez, hogy itt, ebben a városban örvendett a legnagyobb tiszteletnek Aphordité, a szexus, a vér és arany istennője. Igazi, sokszínű város. Az a kérdés, hogy egy ilyen város, amelyekbe ma is tömörülnek az emberek, milyenné „formál” bennünket.* Nem volt könnyű a korinthusi szolgálat, ezért mindig kapott bátorítást, hogy sok embere van az Úrnak ebben a városban (10).** Mi is ebben bízhatunk, hogy van még remény városaink számára, mielőtt a kénköves tüzes eső ránk zúdul (1Mózes 19,24-25).

1Mózes 43

270. dicséret

* Csak egy apró, jelentéktelen példa. Hétfőnként korán viszik el a kukát, ezért vasárnap este kitesszük. Már bezártuk a kaput, megyünk befelé, amikor egy húszmilliós fekete Audival megállnak a kapunk mellett, egy hölgy pedig a kukánk tetejére tesz egy nagy szemeteszsákot. Értem, nem akar az itteni nyaraló villájában szemétdíjat fizetni. Ezért nem hagyom szó nélkül, utána kiáltok: köszönjük, hogy segíthettünk. Persze szívesen segítünk. De a hölgy futva beült az utas oldali ülésre, és illa berek. Csak az Úr adhat megújulást. Az esemény jelentéktelen, a lelkület azonban félelmetes, mert az ilyenek mindenre képesek.

**  Pál egy évig és hat hónapig maradt itt, és hirdette az Igét (11), miközben testvérekre talált, akik erősítették (1-4), megjöttek munkatársai (5), otthonra lelt egy Titusz Jusztusz nevű hívő ember házában (7). Pál Korinthusban is a zsidóknak hirdette először, hogy Jézus a Megváltó (5), de küldetése ebben a sokszínű városban egyértelmű lett számára, miszerint elsősorban nem a zsidókhoz, hanem a sokféleképpen nyomorult pogányokhoz kell szólnia az evangéliumnak (5-7). De a zsidóknak is mindvégig hirdette az Igét, amelynek eredménye az volt, hogy az itteni zsinagógai elöljáró, Kriszpusz is megtért (7-8).