PÁL BÉREÁBAN.* Béreában a zsidók is nyitottabban fogadták az Igét. Ezek nemesebb lelkűek voltak, írja az Ige. Milyen pontos megfogalmazás ez, mert a Jézus Krisztusba vetett hithez nemesebb lélek szükségeltetik. Nem iskolázottságról van szó, tehetségről, okosságról, hanem Isten kegyelméről. Mert a „barbárságból” meg kell térni. A tanult ember, lényegét tekintve, ugyanúgy lehet „barbár”, mint az „egyszerűbb” ember; legfeljebb a módszereik mások, de azok sem mindig. Isten munkája az, ahogy az itteniek nemcsak készséggel fogadják az Igét, hanem kutatják, vizsgálat alá veszik az üzenetet. Persze a hit ennél mindig több, mert az élő hit esetében Isten Lelke maga bizonyítja igaznak az Ő ügyét a szívünkben, ez pedig túl van minden emberi bizonyítékon (11).**
1Mózes 41,37-57
21. zsoltár
* Micsoda türelem, hűség, bátorság, a rossz, sőt életveszélyes tapasztalatok ellenére is, Pál és a vele lévők Béreában is a zsinagógát keresték fel először (10). Áldott „megszokás” ez, tudják, hova tartoznak, azt soha nem tagadják meg. Ne becsüljük le, ha valaki „megszokta”, hogy imádkozik, Bibliát olvas, templomba jár, hűséges az övéihez. Így lehet nyitott aztán az ember mások felé is, mindazok felé, akik készséggel fogadják az Igét, bárkik is ők; zsidók, vagy görögök; férfiak, vagy nők; szegények, vagy előkelők (12).
** Végül ki kellett menekíteni az apostolt és a vele lévőket nemcsak Thesszalonikából (10), hanem az onnan hatvanöt kilométerre délnyugatra fekvő Béreából is (13), egészen Athénig (15); míg Szilász és Timóteus egy ideig még Béreában maradtak (14). A gyűlölet sokféle fajtája, ide értve a vallási gyűlöletet is, barbárrá tesz, és látszólag mindig legyőzi a krisztusi szeretetet. Jézus Krisztus feltámadása által tudjuk, hogy ez csak „látszólag” van így, a tényleges valóság más. Itt zsidó vallási fanatikusok gyilkos indulattal, „igazságtól” vezérelve, üldözik az apostolt, míg a béreaiak áldozatot vállalva menekítik tovább őt, miközben a megtévesztés cselével élve, Pál munkatársai még ott maradnak. A krisztusi ember áldozatot hozó ember, de önmagát nem feltétlenül feláldozó ember; vagyis többnyire nem szégyen a menekülés, főleg, ha értelmetlen szenvedésről és halálról lenne szó.
