Micsoda kínhalállal mennek el manapság ebből a világból keresztyének, Kisázsiában; mi pedig már a botütéseket sem viselnénk el az Úrért, sőt, az életünk mindig rácáfol a hitünkre, és ez most nem egy kegyes közhely, hanem tény, mert ahol a Jézus Krisztus egyházában is szándékos gonoszság tapasztalható, ott elkényeztetett keresztyénségünk csődöt vallott. Tényleg meg kellene térni! (22-25) Az élő hit „megrengeti a földet” (26), börtönöket és szíveket nyit meg (33), megmutatja azt, hogy a legtehetetlenebb helyzetben is van tovább (27-28), mert az élő hit felragyogtatja az üdvösséget (30-31). Ahol Isten Igéjét hirdetik (32), ott ma is ez történik, nem látványában, hanem lényegében, vagyis örömében (34). Isten kegyelmes abban is, hogy ok nélkül nem hagyja övéit megalázni, elégtételt ad, ahogy Pál is, az Istentől rendelt időben „kikérheti magának” a sok bántást, egészen a bocsánatkérésig (35-40). Eljön majd a mi időnk…; de ne az jöjjön el, hanem az Isten ideje, akkor minden, megnyugtatóan a helyére kerül.

1Mózes 40

91. zsoltár