Pál úgy tervezte, hogy a második úton meglátogatja a korábbi útja során létrejött gyülekezeteket; de Isten terve más volt, az evangélium további terjedése, Kisázsián túl Európába, és szerte a föld végső határáig (1,8). Ezért nem engedte az Úr, hogy Pál Galácián kívül más tartományokba is eljusson, Lisztrába és Derbébe is csak Timóteus miatt vezette „Jézus Lelke” (7), hogy új munkatársra találjon (1-5); de aztán át kellett mennie Európába (6-10). Íme, az Isten akarata és vezetése, az Ige szerint. Vagyis, Isten akarata elsősorban az Ő ügyében vezet és mutat egyértelmű irányokat nekünk, nem pedig egyéni életükben. Persze egyéni, családi életünkben is vezet az Úr, de nem ez az elsődleges területe a Szentlélek vezetésének. Vigyázzunk tehát, mert sokkal gyakrabban hivatkozunk mi „langymeleg”, elkényeztetett, egyéni életünket és kegyességünket hangsúlyozó keresztyének az Isten akaratára, mint amennyire az indokolt lehetne. A második parancsolat itt is érvényes (2Mózes 20,7).

1Mózes 38

220. dicséret