Heródes az erejét és a hatalmát fitogtatta, saját érdekeit szolgálva, Isten népe pedig kitartóan imádkozott (5). Jézus Krisztus követői számára nincs más eszköz a nagy bajban, csak az imádság; a hatalom és az erő soha nem tartozhat a megoldás keresztyén eszközei közé. Talán az lehet a mai keresztyénség nyomorúságának fő oka, hogy az ima és a krisztusi Ige hatalma helyett inkább evilági eszközökben bízunk. Nem az volt a kérdés, hogy Isten hogyan hallgatja meg az imádságot, kiszabadul-e Péter, vagy sem; - tehát nem az imádság „eredménye” volt a lényeg, hanem az élő Isten hűségébe, az Őhozzá mondott imádságba, mint a megoldás eszközébe vetett hit volt itt a fontos; bárhogy is alakulnak egyébként a dolgok.

1Mózes 30,1-24

116. zsoltár

* A keresztyénség ügye születésétől kezdve, soha nem volt „diadalmenet”, „sikertörténet”. Isten mindig adott próbatételeket, hogy a „kicsiny nyáj” el ne bízza magát. Jézus Krisztus evangéliuma terjedt, ugyanakkor nagy próbatételek is következtek, hiszen a Krisztus hitre nem jutott zsidók, és Heródes Agrippa király, Nagy Heródes unokája rátámad a keresztyénségre. A nagybátyja, Heródes Antipász, Jézus Krisztus perének részese volt. I. Heródes Agrippa király Palesztina területének jó részét megkapta Kaligula, majd Klaudiusz császártól, így birodalma majdnem akkora volt, mint egykor nagyapjáé. Ezért rómabarát politikát folytatott, és minden gyanús mozgalmat sietett megakadályozni, igyekezett kedvében járni a zsidóknak, akik viszont edomita származása miatt megvetették. Heródes király fejeztette le Jakabot, és vetette börtönbe Pétert (1-5), a Jeruzsálemi gyülekezet két vezetőjét. Péterre is a halál várt volna ekkor, a páskaünnep után, ha az Úr most még nem könyörült volna rajta. Az első keresztyének szenvedést és halált is vállaltak az evangéliumért.