Saul megtérése bizonyság arról, hogy Isten hatalma ma is képes embereket átformálni, teljesen megváltoztatni. Az apostol mindig alázattal, és Isten Jézus Krisztusban közölt, újjászülő hatalmáért hálát adva emlékezett meg arról, hogy milyen volt ő egykor, de Isten gazdag irgalma és nagy szeretete életre keltette őt is, a Krisztussal együtt (Efezus 2,3-4). Gyakran emlegetjük azt, hogy Saul ott a damaszkuszi úton egyik pillanatról a másikra megtért, és a gyilkos indulattól vezetett, agresszív emberből krisztusi emberré lett. Ez a megtérés azonban nem a „pontszerűségében” igazolt, hanem abban, hogy az apostol, ettől kezdve, szíve utolsó dobbanásáig a Krisztus ügyéért élt; vagyis nem esett vissza régi, pusztító és önpusztító életébe. Látványos megtéréseket ugyanis láttunk már sokat, lelkesítőket, megkönnyezni valókat; de ezek nem ettől valóságosak, hanem attól, ami utána következett: nem biztos, hogy azonnal, de a valódi megtéréstől kezdve, élete végig, hitelesen élte és hirdette az illető azt, hogy Jézus Krisztus a Megváltó.

1Mózes 24,1-27

123. zsoltár