Nem kell utánozni senki „szent” keresztyén emberfiát, és főleg nem a valóságtól látványosan elrugaszkodó közösségeket, mert ott félelmetes dolgok történhetnek. A vagyonközösség önkéntes volt. Egyesek buzgósága ezt „kötelezővé” tette. Nem ott van jelen Jézus Krisztus, ahol állandóan Őt emlegetik, és Őrá hivatkozva tesznek minden mozdulatot. Ugyanakkor a hazugságot Isten megbünteti. Soha nem embereknek hazudunk, hanem mindig Istennek, aki mindeneket tud (4). Anániás és Szafira halála láthatóan megmutatja, hogy mi járna nekünk minden hazugságért, és minden bűnünkért, amelyekkel azóta is tele van, még a hívő életünk is. Csak innen értjük meg, mekkora az Úr megtartó kegyelme az életünkben. Éppen ez bizonyítja, hogy az Övéi vagyunk, és éppen ez indít arra, hogy tisztuljunk, jobbá legyünk, ne hazudjunk, se kicsit, se nagyot; azaz ne kísértsük az Úr Lelkét (9).

1Mózes 15

16. zsoltár

* Az első gyülekezet vagyonközössége áldott, Istennek kedves megvalósulása volt Jézus Krisztus jelenlétének. Ám a bajok mindig ott kezdődnek, ahol a saját lelkünk (pszükhénk) a kelleténél jobban „buzog”, és azt nem a józanság isteni Lelke hatja át. Ekkor történnek meg azok a szélsőségek, amelyek aztán kötelező erővel hatnak, és minden áldott kezdeményezést kegyetlenné tesznek, majd tönkre vágnak. Nyilván ez a túlbuzgóság hajtotta azokat (34-37), akik mindenüket eladták, úgyis hamarosan visszajön az Úr. Az ilyen túlbuzgóság veszélyes, mert ehhez képest az, aki valamit félretesz a korábbi sajátjából, az már „rabló” (5,1-2). Ez a „nézőpont” már nem krisztusi, hanem az ősgyülekezet túlbuzgóságának nyomorúsága. Anániás és felesége, Szafira azonban ott hibázott, hogy hazudtak, nem tiszta lapokkal „játszottak” (3-4). Péter ezt világosan eléjük tárta, jelezve, hogy nem kellett volna „kötelezően” eladniuk a birtokukat, és nem kellett volna mindent átadniuk a gyülekezetnek. Ezzel Péter az ősgyülekezetben többek hamis elvárásait is kritika alá veszi; de hozzáteszi, hogy nem lett volna szabad hazudniuk, vagyis nem lett volna szabad azt mondaniuk, hogy másokhoz hasonlóan mindenüket eladták és az apostolok lábai elé tették az értékét (7-9).