Az első gyülekezet „egyben volt” (2,42-44). A gyülekezet szíve, lelke egy volt (2,46), kegyességük is egy volt (2,42), és anyagi javaik megosztásával is figyeltek arra, hogy a bűneiktől való megszabadulás után a tényleges szegénységtől is megszabaduljanak (32), azaz ne legyen közöttük nincstelen (5Mózes 15,4). Ezt a vagyonközösséget alapvetően félreérthetjük, ezért vegyük komolyan, hogy az első gyülekezetet semmiféle nemes eszme, még az igazságosság eszméje sem vezette ebben, hanem kegyelem alatt voltak (33), és a feltámadott Jézus Krisztusról való hiteles bizonyságtételükhöz hozzátartozott az, hogy minden tekintetben odafigyeltek egymásra. Tehát a jeruzsálemi vagyonközösség önkéntes volt (5,4); a magántulajdont nem váltotta fel valamiféle közös tulajdon, hiszen jogilag továbbra is a tulajdonos rendelkezett a vagyonával (32), de ami jogilag az övé volt, azt, vagy abból egy részt, ahogy az Isten indította, átadott a szegényebb testvérek megsegítésére, kinek-kinek a szüksége szerint (34).*

1Mózes 14

68. zsoltár

* Egy „működő” gyülekezetben ma is gyakoroljuk ezt, magunk között; ugyanakkor nem tudjuk és nem is akarjuk az egész település szegényeit felvállalni, nem azért, mert nem fáj azok nélkülözése, hanem azért, mert ez már túlmutat rajtunk. Az első gyülekezetben nem is volt egyetlen szűkölködő sem (34).