Jézus felment a mennybe, de nekünk nem felfelé „bámészkodva” kell élnünk, hanem vissza kell térnünk a mindennapokba (12), mert az Úr ott lesz velünk, Igéje és Lelke által (9-11). Erre az Úr követei figyelmeztetnek bennünket (11). Munkánkat, földi harcainkat, Isten dicsőségére végzett szolgálatként, ebben a bizonyosságban végezhetjük: Ő velünk van (Máté 1,23); és azt is ígérte, hogy nem hagy itt bennünket, hanem visszajön értünk (11). A tanítványok egy szívvel és egy lélekkel, kitartóan vettek részt az imádságban, azokkal együtt, akik még a teremben voltak (13-14). Az Ige közelében, egy szívvel, lélekkel, kitartóan, rendszeresen mondott imádság a zálog arra, hogy az „odafennvalók” bizonyosságában éljünk meg minden földit (Kolossé 3,2).

1Mózes 2

248. dicséret