Lehetséges olyan, hogy Isten valamit nekünk ígért, és azt mégis elveszítjük? Ebben a világban az ember legnagyobb nyomorúsága, hogy egy ideig lehet csak a miénk valami, nekünk pedig el kell engedni azt, amit az Isten kivesz a kezünkből. Teológiailag úgy is megfogalmazhatjuk a fenti sorokat, hogy Isten jogos büntetése rajtunk az, hogy csak egy ideig miénk valami, mert a bűn zsoldja a halál (Róma 6,23), vagyis nincs itt nekünk maradandó városunk (Zsidókhoz írt levél 13,14). Isten eredeti gondolata azonban az élet, és nem a halál, ezért küldte el Jézus Krisztust, hogy feltámadása által visszaadja nekünk az élet teljességét, az üdvösséget, amit viszont nem vehetnek el tőlünk soha (Róma 8,38-39). A mai Ige leírja a maradék hét törzs területét az Ígéret földjén. Dán törzsének területéről azt olvassuk, hogy ők elvesztették területüket (40-47), de nem végleg, hiszen északon újabb várost kaptak (47-48).* Ebben a világban nincsenek kész dolgok, csupa mozgás minden. Odaát érnek be azok a gyümölcsök, amelyeket itt, az Isten színe előtt érleltünk.

1Thesszalonika 4,9-18

409. dicséret

* A leírásból úgy tűnik, hogy Dán törzsének jutott a legkisebb terület, ezért az igeszakasz Dán törzsének határait nem is határozza meg, hanem csupán tizenhét várost sorol fel, amelyek Dán törzsének jutottak. Ezek szerint Dán törzsének eredeti területe a legkisebb lehetett. Valahol délen Júda, Benjámin és Efraim törzsével határosan. Később azonban Dán területét elvették az emóriak (Bírák 1,34). Ekkor a törzs legnagyobb része messze északra vándorolt, megtámadta Lesem városát, és ott telepedett le, Naftáli törzsének szomszédságában.