Józsué könyve nem attól nehéz könyv, mert sok szörnyűséget olvasunk benne, hanem attól, hogy ennek a világnak könyörtelen állapotát tárja elénk. Józsué könyvében a még megváltatlan világ állapotáról olvasunk, amely ugyanakkor megváltás után kiált, de amelyben, egy határon túl a kompromisszumok is halálosak. Ez a szempont Józsué könyve értelmezésének alapja. Júda törzséhez hasonlóan, Efraim törzse sem űzte ki területéről az ott lakó kánaániakat, vagyis a korábbi pogány lakosokat, hanem önző, gazdasági okokból, megalkudott velük, mint szolgáikkal és adófizetőikkel. Évszázadokkal később, a bírák idejében ez a gyarló döntés a visszájára fordult, mert a Gézerben maradt őslakosok felkeltek Izráel ellen, és őket tették szolgákká. A megváltott ember már nem kompromisszumokat köt, döntő ügyekben legalábbis nem, hanem krisztusi módon vállalja a másik ember szeretetét, „megtartását”, és az ezzel járó, akár „halálos” kockázatot, de az egyetlen lelkület, a „krisztusi”, amely másokat is képes megváltoztatni.*

1Thessalonika 3,1-8

338. dicséret

* Gondoljunk a hindu Gandhira és a szeretet, az alumaradás eszközével legyőzött angol hadseregre.