Keleti-nyugati, hosszanti csíkokra osztották fel a területet, ahol a Jordán volt az egyik határ, a Földközi-tenger pedig a másik határ. - A felosztott terület közepén (48,8-22) egy 25 ezer könyök hosszú és széles négyzetet képzeljünk el,* hosszanti, kelet-nyugati „csíkozással”, alulról felfelé a cádóki papok, a léviták és a város, azaz Jeruzsálem területeként. Ebből a papok és a léviták osztályrésze 25 ezer könyök hosszú és 10 ezer könyök széles terület lett, míg a városnak 25 ezer könyök hosszú és 5 ezer könyök széles terület jutott (45,1-6). - A papok területén belül 500 könyök hosszú és széles terület el lett különítve a templom számára, amit még egy 50 könyöknyi „legelő” védett a papok területétől (45,2). A szent területet sokféle lehatárolással védték. A mi Urunk Jézus Krisztus megnyitotta az utat a szentélybe, de ez nem vezethet „a szent felszámolásához”, ahogy az ma történik.** - Ezután következett a fejedelem és az egyes törzsek „csíkozott” területe. Szép rendben mindenkinek jutott, a neki szükségesből.

Galata 2,15-21

295. dicséret

* A könyök itt azt a mérőnádat jelentheti, amit az új templom felmérésénél is alkalmazott Ezékiel (40,5); ez hat könyök hosszú volt, tehát hatszor fél méter, azaz három méter.

** - Ezt követte a fejedelem területe kelet-nyugati irányban, 25 ezer könyök hosszú és széles területen, majd ugyanilyen méretben, „csíkozásban” következtek az egyes törzsek, a felosztásban (48,1-7; 48,23-29). A fejedelem, itt már nem király, mert az Úr a király. A fejedelem megkapta részét, azzal elégedjen meg, ne akarjon többet, hanem gondoskodjon a többiekről. A fejedelem nem veheti el többé „Nábót szőlőjét” (1Királyok 21).