Isten népe kötelezve volt arra, hogy meghatározott adományokat ajánljon fel a föld terméséből s az állatállományból. Ezeket az adományokat, előírt arányban, a nép fejedelmének kellett átadni. A fejedelem kötelessége volt az, hogy a templomi szolgálat feltételeit megteremtse. A fejedelem nem végzett papi teendőt, hanem csak szervezte és felügyelte a templomban folyó áldozatokat, amelyeket a papok mutattak be. A fejedelem minden ünnepen, valamint újholdkor és szombatonként gondoskodott az előírt áldozatok bemutatásáról, amelyeket a fejezet további versei, valamint a következő fejezet is felsorol. - Minden ünnep az Úrhoz visz közelebb, hogy meglássuk, miben kell változnunk, és ezeken az ünnepeken könyöröghetünk, hogy Ő változtasson rajtunk. -  Üzenetként fogalmazhatjuk meg azt is, hogy mindent Istentől kaptunk, és hálából javaink egy részét visszaadjuk Őneki; ez nem csak az Isten konkrét ügyére szánt adományokra vonatkozik, hanem arra is, ha bárkin, bármikor, lehetőségeink keretei között segítünk. Nem lehet csak önmagunknak élni.*

Galata 2,1-10

397. dicséret

* A fejezet további részében leírt ünnepek számbavétele részben eltér a mózesi törvényekben foglaltaktól. Alapos tanulmány kimutathatja egy elemzésben ezeket a különbségeket. A fontosabb ünnepek azonban ugyanazok. Az első hónap (március-április) első és hetedik napján a szentély megtisztításáért mutattak be áldozatot, amely a mózesi törvényben az őszi, hetedik hónapban tartott nagy engesztelési ünnep állandó része volt. Emellett a páska ünnep megtartására vonatkozó rendelkezéseket olvashatjuk még itt.