Ebben a fejezetben ez egy nehezen érthető mondat, ezért szeretném megmagyarázni.* Az eljövendő nyomorúságot a próféta többféleképpen fejezi ki, Isten parancsa szerint.** Isten népe, köztük a vezetők is (17), nem rettennek meg, sőt úgy tekintenek Ezékielre, mint aki pantomimot ad elő a szórakoztatásukra, vagy éppen úgy néztek rá, mint aki meghibbant. Nincs nagyobb veszély az önelégültségnél. Nagy ajándék, kegyelmi ajándék, ha kétségbe tud esni a szív (20), mert a megrettent szív tud az Istenhez menekülni, megtérni, megújulni. Isten népe büszke saját magára, vagyis királyi pálcájára, miközben a pálca Isten kezében van és odacsapni készül, ennek nyomán pedig minden nép (minden fa) megveti majd az engedetlen népet. Mégis, Isten népe Isten ügyét képviseli ezen a világon. Mi lesz Isten ügyével? Isten nem hagyhatja engedetlen népét büntetés nélkül, de végképp nem hagyhatja ügyét megvetni ebben a világban, senki fia előtt. Ez a bizonyosság Isten minden kegyelmének forrása, amely megmenti az Ő népét, ugyanakkor megújítja azt.

János 14,12-14

474. dicséret

* A pálca vagy bot a büntetés szimbóluma volt (Ézsaiás 10,5). Tehát sem Júdea királya, sem a vezető emberek, sem Isten népe nem lehet elbizakodott, és nem adhatnak helyet annak a téves vélekedésnek, hogy csak más népeket érhet baj, de őket nem. Eljön az idő, amikor Isten népét minden más nép megveti, mert olyan nagy nyomorúság éri őket. A sudár tölgyek megvetik a szőlőt, és joggal, mert nem terem.

Ez a képes beszéd Isten büntetésére utal, amely mindenkit utolér, mert mindenki vétkezett, az igaz is vétekbe keveredett. Ott ugyanis, ahol tombol az istentelenség és a gonoszság, ott mindenki belekeveredik abba, mint ahogy az örvény mindent lehúz, ami a tölcsérébe kerül (6-10).

** Az eljövendő nyomorúságot a próféta többféleképpen fejezi ki, Isten parancsa szerint: Isten tüze megéget mindenkit (1-4), Isten kardja lesújt mindenkire (13-22) Isten népének tagjai közül, ezért a prófétának sóhajtoznia kell (11-12). A próféta azonban azt kéri, hogy ne csak példázatokban, hanem konkrétan is elmondhassa a közelgő veszélyt, amire az Úr engedélyt ad (5-10). Éppen ez a megdöbbentő, hogy miközben Ezékiel kihúzza hüvelyéből a kardját és figyelmeztet Isten haragjára, a nép csak hibbant bohócként tekint a prófétára.