Nem tudjuk, ki volt Ágúr, de azt tudjuk, hogy ember volt, egy közülünk, aki eljutott odáig, ameddig minden ember eljut, az is, aki ezt ügyes színészként kifelé nem vallja be soha: hogy elfáradt, halálosan elfáradt. Ez a töredékes világ halálosan fárasztó. Egyetlen kapaszkodó van csupán, ezt a kapaszkodót Ágúr megragadja, amikor Isten felé kiáltja fáradtságát: „Elfáradtam Istenem!” (1) Ez az ember egyszerre látja törékeny voltát ugyanúgy, mint tudatlanságát (2-3), amely áhítatosan térdre kényszeríti őt a világ Ura előtt (4). Kegyelmi állapot, ha valakit fáradtsága leborulásra kényszerít, szent megadással (Siralmak 3,26). Kegyelmi állapot, ha valakit úgy vezetett az Isten, mint Ágúrt, hogy se szegénysége, se gazdagsága nem kísértette arra, hogy istentelenné váljon (7-9), hanem mind szegénysége, mind gazdagsága Istenhez, az Ő színigaz szavához vitte közelebb (7). Micsoda hitvallás ez, egy elfáradt, halálán lévő ember kristálytiszta bizonyossága, aminél többre nem juthat ember ezen a világon: „Isten minden szava színigaz, pajzsa Ő a hozzá menekülőknek” (5).*

János 9,18-23

510. dicséret

* A következtetés is fontos! Mivel mindnyájan halandó emberek vagyunk, ne rágalmazzunk (10), ne átkozódjunk (11), ne legyünk kevélyek (12-13), ne zabáljuk föl és emésszük meg egymást (14); nem érdemes, mert ma nekem, holnap neked. Egynek van értelme, ami minden egyébnek is értelmet ad, szívünk utolsó dobbanásáig, és mindent rendezhet: ez az istenfélelem. Feltámadott Urunk ezt látványosan meghirdette nekünk, sőt mindezek áldásaiban részesített bennünket!