Mindenki találja meg, hol van az Úrtól rendelt helye. Nincs szánalmasabb, mint ha valaki nem a helyén „díszeleg”, arról nem is beszélve, hogy az ilyen ember nagy károkat okozhat. Az élő hit jele, ha valaki megtalálta, elfogadta az Úrtól rendelt helyét, és ott boldogan próbál áldássá lenni. Ha azonban az „ostoba” akar fényűző lenni, a „szolga” akar uralkodni, akkor a feje tetejére áll a világ. Isten Igéje egyetlen „társadalmi reformot” ismer, amely abból áll, hogy mindenki megtalálja és elfogadja az Istentől rendelt helyét, és ott szolgál, onnan szereti a másikat. Itt nincs fent és lent, ezek a mi kategóriáink, hanem valójában mindenki szolga, Isten dicsőségének szolgája, a maga helyén.*

János 6,60-65

359. dicséret

* Ennek belátásához az Úr megváltó kegyelmére van szükség. Ennek cselekvéséhez pedig az Úr ereje nélkülözhetetlen, mert amikor a másik félreérti a szerepét, és mindenben csak Ő az okos, és a hatalmas, ott nehéz folyton alul görnyedni, de éppen ott kell „szolgának” maradni. Ez a keresztyénség: ahol nem az igazságot keressük, mert az csak szembefordít bennünket egymással, ebben a „hasadt” világban; hanem az irgalmat gyakoroljuk. Jézus Krisztusra van szükség minden megújuláshoz, aki az igazság és az irgalom együtt!