Ez az igehirdetés csodája is: az Úr szolgáját megérinti az Ige; az abban rejlő aktuális üzenetet feltárja a Szentlélek, amelynek alapján az igehirdető felkészül, de az igehirdetés ott lesz kész, a szószéken, amikor elhangzik a prédikáció, és azt kézbe veszi az Úr. Az ember „eltervezi”, de az Isten adja a megvalósulást. Ez minden nemes emberi tevékenységre érvényes: az ember becsülettel felkészül, de a megvalósulás minősége, ihletettsége már az Úr kezében van. Kiváltképpen így van ez a keresztyén bizonyságtétellel. Az evangélium hirdetése kapcsán döntő szempont a Krisztus-test egysége is. Ez is kegyelem, és nem emberi tervezgetés, akarás eredménye. Mindenki a helyén szolgál, a maga kegyelmi ajándékaival; miközben nagyon figyelni kell egymásra,* hogy a Krisztus evangéliuma hiteles egységben szóljon, és arra felfigyeljen a világ. Az ökumenikus imahét kezdő vasárnapján fontos üzenet ez.

János 6,16-21

300. dicséret

* Most világi példával szemléltetem a gondolatot. Egy budapesti színház vidám darabjára kaptunk jegyet, jól is esett a felüdülés, a nevetés, noha a darab szellemi kapacitásunkat nem vette túlzottan igénybe, nem is ez volt a cél. Más volt azonban a lenyűgöző: a színészi csapatjáték összehangoltsága, miközben azt kérdeztem, meddig lehet még ezt a feszültséget fokozni, de még a legvégére is esett két óriási fordulat és megérlelt poén. Azon gondolkodtam, hogy ez egy könnyed darab, de micsoda munka megvalósítani, hiszen nem elég a saját helyemen jónak lenni, hanem nagyon figyelni kell a másikra, minden másodpercet pontosan kellett elsütni, hogy működjön az egész. Ez óriási szellemi és fizikai igénybevételt jelenthet; mindenkinek toppon kellett lenni, miközben mi nevettünk. A színészek nyilatkozták, hogy estéről estére másként sikerül; ők mindent elterveztek, de az eredmény, az kegyelem.