Közeledik megváltásunk teljességének ideje (28). - A hívő ember látja a jeleket, és úgy értékeli azokat, mint a fügefa a közeledő nyarat (29-31). - A sok gonoszság nem csüggeszti el, mert tudja, hogy Megváltója közel van már; ezért tud tűrni, megbocsátani, és szelíd hatalommal tenni a gonosz ellen. - Persze, mint a kommandósok, leteperhetjük a gonoszt, de le nem győzhetjük; arra csak a Megváltónk képes; ezért mindig több a krisztusi szelídség, mint a kommandósan erős győzelem és rendfenntartás. Itt emez is kell, de eredménye mindig csak átmeneti; a végleges megoldást az Úr hozza el. - Úgy tekints a gonoszság kiáradására, hogy hamarosan kiárad rád a kegyelem is (Róma 5,20). - Ebben a nemzedékben, vagy a következőben, nem tudjuk (Máté 24,36); de azt tudjuk, hogy az ég és föld elmúlik, de az Úr beszéde, Igéje, ígérete nem enyészik el (33). - Bocsásd meg nekünk Urunk, hogy mégis olyan gyakran elnehezedik a szívünk, türelmetlenek vagyunk, erőtlenek, és megadjuk magunkat a testi-lelki gravitációnak: a sokféle mámornak és a megélhetés mindennapi elemésztő gondjainak (34).*

Jeremiás 47

308. dicséret

* Egyik testvérem őszintén kifakadt előttem: elég volt, feladom, elfáradtam. Értjük, miről van szó. Köszönjük Urunk, hogy kegyelmed több a mi „éberségünknél”, de köszönjük azt is, hogy éppen ez a kegyelem ad erőt mégis a „tartásra”.