A kisgyermek indulata ez: „most”, „azonnal”, ne kelljen várni (11). Ez a „most akarom” - lelkület visszavágyódás az „édenbe”, ahol maradéktalanul, folyamatosan megtapasztalhattuk az Isten közelségét, rendjét és örömét. Ez a „most”, az „örökkévaló, hiánytalan jelen”. A mi világunk nagy nyomorúsága, hogy várni és várni kell, mindenben, mindenkor. Ez a „bűn” terméke, de ezt a várakozást az Úr mégis javunkra fordítja, hogy legyen lehetőségünk Őrá várakozni (12), aki majd visszahozza nekünk a „most” zavartalan örömét. Addig azonban nem mindegy, hogyan éljük meg ezt a várakozást (11). Erről szól ez a példázat. Voltak olyanok, akik a Gazda ellen lázadozva várakoztak (14), és lázadásuknak jelét adták az elszámoltatáskor is (20-23). De jó tudni, hogy van olyan „Király”, akivel meg lehet majd mindent beszélni, de Őellene nem lehet lázadni; mert az Isten elleni lázadásban teljesen kiürül az életünk (24-27). Vegyük észre, amink van, és még adatik nekünk (26), nem „azonnal”, de bizonnyal eljön majd az „azonnal” is. Addig pedig a hívő ember Isten Igéjéből él, ezért Isten ígéreteinek valóságában él, így azt is tudja: itteni világunkban nem azonnal teljesednek be maradéktalanul az Isten ígéretei. 

Jeremiás 41

457. dicséret

* A kisgyermek indulata ez: „most”, „azonnal”, ne kelljen várni (11). Ez a „most akarom” - lelkület visszavágyódás az „édenbe”, ahol maradéktalanul, folyamatosan megtapasztalhattuk az Isten közelségét, rendjét és örömét. Ez a „most”, az „örökkévaló, hiánytalan jelen”. 

- A mi világunk nagy nyomorúsága, hogy várni és várni kell, mindenben, mindenkor. Ez a „bűn” terméke, de ezt a várakozást az Úr mégis javunkra fordítja, hogy legyen lehetőségünk Őrá várakozni (12), aki majd visszahozza nekünk a „most” zavartalan örömét. 

- Addig azonban várakoznunk kell, és nem mindegy, hogyan éljük meg ezt a várakozást (11). Erről szól ez a példázat. 

- Ebben a példázatban legalább mindenki tud a tulajdonosról, ha különböző módon is viszonyulnak hozzá, de legalább számolnak vele, azzal, aki most éppen elutazott, de majd visszatér (12). 

- A várakozásban az a feladatunk, hogy „kereskedjünk” azzal, amit kaptunk, vagyis becsüljük meg és szaporítsuk meg azt, mások javára, Isten dicsőségére, és valójában akkor jut nekünk is több (13). 

- Voltak olyanok, akik nem ismerték el a gazdát királynak, gyűlölték, maguk akartak királlyá lenni, ezért fellázadtak ellene (14). 

- Voltak olyanok, akik hűséggel, gondosan bántak azzal, amit a gazdától kaptak, a kevésen hűek voltak, ezért a gazda visszatérésekor részt vehettek a gazda „uralmában”, részesültek annak „hatalmából” (15-19). 

- Voltak azonban olyanok, akik lázadásuknak jelét adták az elszámoltatáskor is (20-23). De jó tudni, hogy van olyan király, aki értünk mindent jobban tud, Ővele meg lehet majd mindent beszélni, de Őellene nem lehet lázadni; mert az Isten elleni lázadásban teljesen kiürül az életünk (24-27). 

- Vegyük észre, amink van, és még adatik nekünk (26), nem „azonnal”, de bizonnyal eljön majd az „azonnal” is. Addig pedig a hívő ember Isten Igéjéből él, ezért Isten ígéreteinek valóságában él, így azt is tudja, hogy itteni világunkban nem azonnal teljesednek be maradéktalanul az Isten ígéretei.