Az élő hit mindenben Istent dicsőíti (Kálvin). Az élő hit „lepránk” felismerése (11-12), majd kiáltás az Úrhoz (12-13), és visszabeszélés nélküli, Igére hagyatkozó engedelmesség (14). Az élő hit azonban ennél is több (15-19); ugyanis az igaz hit elsősorban nem azért hisz, mert annak „hozadékait” akarja látni az életében, hanem azért, mert a hívő ember, egész életével Isten dicsőségét akarja szolgálni. Isten neve dicsőítessék mindenben . Mind a tíz leprás meggyógyult, de csak egy volt közülük az, aki nemcsak kérni és kapni akart valamit az Úrtól, a hitéért, hanem leprásan és tisztán is dicsőítette az Urat (15). Leprásan sebeit látó könyörgésében és ráhagyatkozásában; tisztán pedig hálaadásában dicsőítette az Urat, mégpedig hangosan, hogy mindenki hallja. Őneki nemcsak az ajándékok kellettek, hanem még inkább az Ajándékozó. Ez az egy pedig nem zsidó volt, hanem „idegen”, samáriai (18). Isten kegyelme felfoghatatlan: az idegenek is részesülnek irgalmából, ezért a „hivatalos hívők” soha nem lehetnek elbizakodottak. Ebben a történetben ezt a samáriait tartotta meg valójában az Isten (19). 

Jeremiás 36,1-19

123. zsoltár