Gazdagságunk közelében nem ül-e néhány Lázár? Anyagi javaink, tehetségünk, hitünk terített asztaláról jut-e a Lázároknak? (20)* A példázat egyértelműen szól arról, hogy a halál után folytatódik az élet (22); mégpedig két irányban. Azt is egyértelműen leszögezi ez a történet, hogy ebben a földi életben hallhatjuk meg az Ige megtérésre hívó szavát, az Úr kegyelméből; odaát már késő lesz (29). A gazdag elkésett, észrevenni Lázárait, de még inkább elkésett abban, hogy észrevegye szeretteit. A példázat legmegdöbbentőbb eleme azonban az, hogy akkora a szakadék a gyötrelmek helye és Isten végső országa között (26), hogy azt sem emberi érdem, sem emberi döntés át nem hidalhatja, csakis az Úr kikutathatatlan kegyelme. Ravasz László éppen ezért hangsúlyozza itt, hogy a gazdag nem volt különösen rossz ember, csak vakon élvezte a gazdagságát; és a szegény sem volt tele irigységgel és gyűlölettel a gazdag iránt, hanem csak gyötrődött nyomorúságában. Túl van az Isten döntése minden emberin, de pont ez az, ami megnyugvást ad, még az üdvösséget illetően is: nem rajtunk múlnak a dolgok; de akinek üdvössége van, az már itt másként él gazdagságával és szegénységével, mert, bármilyen nehéz is kimondani, mindkettő élhet az Isten dicsőségére.

Jeremiás 34

483. dicséret

*  Valamiféle gazdagságunk van nekünk is, ezért mindnyájunknak megvan a maga Lázára, vegyük észre (20).