- 1. Eljön a számadás, amikor el kell számolnunk a gazda ránk bízott vagyonával (1-2). - 2. Hamis sáfárok vagyunk. A hamis sáfár, ura vagyonának egy részét a maga céljaira fordította.* - 3. A hamis sáfár abban volt „okos”, hogy világosan felmérte helyzetét, nem esett kétségbe, hanem kiutat keresett, és egy időre talált is; de csak egy „időre”. Amíg Isten haladékot ad, az Ő kegyelméből, azért adja, hogy a ránk bízott javakkal úgy bánjunk, hogy azokat minél inkább Isten dicsőségére és sokak javára fordítsuk. Így szerezzünk „barátokat” a hamis mammonból (9). - 4. Miközben erőnket megfeszítve próbálunk a hamis mammonnal jól bánni, közben döbbenünk rá igazán, hogy nem megy ez nekünk. Hiába koncentrálunk „okosan”, saját erőnkből, ebben a világban a „jóra”, és az örök életre, úgy, mint a hamis sáfár, a saját helyzetének megoldása kapcsán; végül is rá kell döbbenünk, hogy minden kegyelem. - 4. De ennek a kegyelemnek igenis jele, ha valaki, valamiképpen mégis tud dönteni Isten és a mammon között (13), ezért hű tud lenni a kevésen is (10-12).**

Jeremiás 33,1-13

146. zsoltár

* Hamis ez a sáfár abban is, hogy a számadás előtt bebiztosítja magát, hogy amikor a hűtlen gazdálkodása miatt állásától megfosztják, legyen számára máshol folytatás. Ez csalás. Minden Istené, és mi is hamis sáfárok vagyunk, mert visszaélünk a ránk bízott javakkal. Isten előtt mi nem tisztázhatjuk magunkat.

** A számadás kapcsán eszembe jut egy párbeszéd; kérem, ne botránkozzanak meg rajta. „Mit mondasz majd, ha az Úr megkérdez az életed felől?” „Azt nem tudom, de azt tudom, hogy nekem is lesz néhány kérdésem Őfelé.” Ez is jelzi, minden kegyelem.