Izgat a kérdés, kik üdvözülnek, ki nem üdvözül? A kérdésfelvetés eleve irányított választ várna Jézustól: „kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” (23) Jézus nem válaszol erre a kérdésre. Ehelyett annyit mond: mi közöd neked ehhez, Te kövess engem (24; János 21,22). Jézus Krisztus nem azért jött, hogy azt megmondja nekünk, hogy hányan üdvözülnek, hanem hogy rámutasson az üdvösség egyedüli útjára, amely szoros kapun át vezet Őhozzá (24). A kapu nem azért keskeny, hogy kevesen jussanak be rajta, hanem azért, mert önmegtagadásra indítja az Úr gyermekeit: le kell hajtani a fejet, és be kell húzni a „hasat” ahhoz, hogy bejussunk. Mi hiába akarunk bemenni a szoros kapun, ha Isten nem arra vezet bennünket; hiszen a mi döntésünket mindig megelőzi az Ő döntése felőlünk. Sokan vannak olyanok, akiket eleve nem is érdekel a falusi kis porták kapuja, miközben kastélyok tágas bejáratát kínálják nekik (24). Sokak későn döbbennek rá a helyes útra, amikor már bezáródott a kapu (25).*

Jeremiás 29

137. zsoltár

* Jézus szavai konkrétan arra utalnak, hogy az Ő népe, amely a közelében élt, nem hallgatott Jézus Krisztusra, de lesznek majd sokan a világon, akik követni fogják Őt (25-30). Mégis, hisszük, akik zörgetni tudnak majd az ajtón, azoknak nem végérvényesen mondja az Úr, hogy nem ismeri őket (25). Urunk add, hogy időben, már most Tenálad zörgethessünk. Köszönjük, hogy mindeneknek előtte elültetted szívünkben az Isten Országa mustármagját, amely előbb-utóbb nagy fává növekszik életünkben, másoknak is menedéket, árnyékot nyújtva (18-21).