Két megdöbbentő esemény áll az Ige hátterében. Az egyik eseményt hallgatói mondják el Jézusnak. Pilátus vérfürdőbe fullasztja egy galileai zarándokcsoport kegyes áldozatát (1).* Vajon Jézus mit mond erre? Jézus nem enged a „provokációnak”: nem leplezi le a zsarnokság belső mozgatórugóit, nem emlékezik meg az áldozatokról, nem ítéli el Pilátust; de megtérésre hívja mindazokat, akik tragikus eseményekhez ilyenféleképpen viszonyulnak (3). A másik tragikus eseményt már maga Jézus Krisztus hozza szóba, amikor Siloámban egy torony rádőlt az építőkre (4). Jézus Krisztus rámutat, hogy ők sem vétkesebbek azoknál, akik ezt megúszták, vagy bármiféle bajt megúsztak. Aki csámcsog a másik baján, az eleve megtéretlen, ítélet alatt van, „jaj” neki! Jaj nekünk! Milyen nagy az Úr kegyelme, hogy még ad időt, hogy terméketlen életünk gyümölcstermőre forduljon. A terméketlen fügefa példázata rólunk szól, minket hív, miközben rámutat az Úr még időt kínáló irgalmára (6-9). 

Jeremiás 27

127. zsoltár

* Sok szörnyűség történik a világban. Ezek mellett többnyire közömbösen elmegyünk. Amikor ezek nem személyesen érintenek bennünket, akkor úgy tekintünk az áldozatokra, szinte zsigerből, mint nálunk vétkesebbekre. Vagy provokálunk valakiket az eseménnyel, mint itt a kérdezők Jézust: vajon elítéli-e Pilátus tettét, leleplezi a zsarnokságot, megemlékezik az áldozatok tragikus sorsáról (2). Ezen túl, ha tehetjük, bámészkodunk: ez a katasztrófaturizmus.