Istenünk tudja, hogy szükségünk van ételre-italra, ruházatra-hajlékra, pihenésre (30). Amikor ezeket imádságunkban mégis kérjük, akkor arról teszünk hitvallást, hogy szorgalmas fáradozásunk áldásaként, csakis Őtőle kaphatjuk meg szükségleteinket; Őtőle, aki minden jó adója (Jakab 1,17); Őtőle, aki azt is tudja, hogy nem jó szükséget szenvedni, ám azt is tudja, hogy a bőség kísértései is szükségbe juttathatnak bennünket. - Isten Igéje,* amikor arra int, hogy az élet mégis több ételnél és ruházatnál, azaz evilági javaknál, akkor azt az örömhírt hirdeti, hogy Isten nem kevesebbet, hanem többet akar adni ezeknél. Ezt a többet nem a kenyér és a ruha helyett, hanem azokon túl akarja adni nekünk. - Tehát ne kérdezősködjünk és siránkozzunk (29), hanem imádságos bizalommal kérjünk. Nem azt mondta a mi Urunk, hogy ne gondoljunk a holnapra, hogy tétlenek, „gondatlanok” legyünk, hanem azt, hogy ne aggodalmaskodjunk. Keressük először az Isten országát, az Isten ügyéért való engedelmes szolgálatot, és megbizonyosodhatunk Isten megtartó hatalma felől is, amely nem engedi, hogy a gondjaink fölénk nőjenek, eltakarva Őt előlünk.

Jeremiás 25,15-38

120. zsoltár

* Isten Igéje nem lebecsüli a táplálékot és a ruházatot, sőt, Jézus Krisztus lehajolt a szegényekhez, megszaporította a kenyeret, imádkozni tanított a kenyérért, korábban már az ószövetségi törvény is megengedte a tarlón maradt kalász összeszedegetését, mint Isten diakóniáját, a szegények felé.