Ez a történet annak bizonysága, hogy különböző emberek hogyan találnak és hogyan szorulnak egymásra, még inkább a gyógyító Úrra. A pogány római százados kedvelte a szolgáját, aki alárendeltje volt (2), de kedvelte az egészen más „kultúrájú” zsidókat is, hiszen zsinagógát is épített nekik (4-5). Lehet így is, ez bibliai példa. Nem biztos, hogy mindjárt, mindenkivel össze kell veszni. Sőt, ez a római százados hallott Jézusról, és anélkül, hogy bármilyen kioktató tanítást kapott volna, meglátja Jézusban az Isten küldöttét, a maga méltatlanságát (6-7); így bízik az Úr szavának gyógyító erejében (7). Ez a hit, és így működik az Isten kiválasztó kegyelme egy nem zsidó ember hitében és életében, aki nem a maga ügyében, hanem más ügyében folyamodik az Úrhoz. Az Úr hatalmára saját katonai életéből hoz példát, és éppen ez a kép igazolja azt, hogy ez a pogány százados meglátta Jézusban az Isten Fiát; hiszen ahogy neki engedelmeskednek a katonái, úgy engedelmeskednek a világ erői az Úrnak (8). Maga az Úr Jézus Krisztus nyugtázza hitét (9), és cselekszi szolgája gyógyulását (10): mindkettő ajándék.

Jeremiás 10,17-25

143. zsoltár