Boldogok a szegények? Nehéz kérdés ez, de az biztos, hogy a gazdagok sem boldogabbak náluk, főleg ha a boldogságot a Szentírás alapján értelmezzük. Lukács evangéliuma szerint a mi Urunk nem csupán „lelki szegénységről” beszélt a Hegyi beszédben (Máté 5,3), hanem a konkrét, evilági szegénységre is gondolt, minden szociális nyomorúságra (20). A szegénységgel együtt jár az éhség, azaz sokféle nélkülözés, a sírás, vagyis az ebből következő kétségbeesés (21), valamint a lenézettség és megalázottság (22). Merjük ezt a kijelentést először bátran szó szerint értelmezni, mert a szegény ember valóban lenézett: a gazdagság ma egyre inkább társadalmi rang, ezzel hatalom, befolyás jár, amely irányítja a politikát és a gazdasági folyamatokat, miközben kevés figyelme lehet a nincstelenekre. Jaj, a gazdagoknak, nem azért mert gazdagok, hanem mert istentelenül és embertelenül önzőek, pedig gazdagságuk és hatalmuk átmenetei, viszonylagos, bizonytalan, sok nyugtalansággal jár, és múlandó (24-25). Jaj, a gazdagoknak, mert vagyonuk nem az övék, hanem annak jó részét a másik emberért kapták, ők pedig az egészet megtartották maguknak. Ugyanakkor a szegénység nem önmagában érdem.* Szegény és gazdag egyaránt boldogtalan saját magában, mindkettő Krisztusra szorul, aki a boldog, teljes, örök élet egyedüli forrása, minden körülményben.

Jeremiás 9,16-25

274. dicséret

* A szegénység azonban nem önmagában érdem, hanem csak, ha az Úrért való követésben tudatosan vállaljuk azt, hogy több időnk legyen az örökkévaló dolgokra a mulandók helyett. Jézus Krisztus azonban a múlandó dolgokat is megszentelte ebben a világban, ezért azok lebecsülése soha nem lehet az Ő követésének alapvető feltétele. Nagy felelőssége van persze a társadalomnak a szegénység kezelésében, ugyanakkor ki kell mondani, aki szorgalmas, dolgozni akar, azt az Isten megáldja a mindennapival. Ez pedig elég. Csak Jézus Krisztus követésében, hitben kerül helyére a szegénység és a gazdagság bonyolult kérdése.