- Simeon hosszú, hitben gazdag életet élt: aki várt, miközben folyamatosan tapasztalta az Úr jelenlétét és az ígéretek beteljesedését. Az adventi ember ilyen, vár, de a jelenében már átéli, amire vár. Ezért Simeonon látszott a hite: igaz és kegyes ember volt, gyümölcstermő életű. Az ilyen ember megvigasztalt ember, teljes életű ember, minden töredékesség ellenére. - Simeon rendszeresen tanulmányozta Isten Igéjét, mert abból kiolvasva várta a vigasztalás maximumát, az üdvösséget, Krisztust, aki Izráel vigasztalása is (25), de nemcsak Izráel vigasztalása (31). Meghatározhatjuk ez alapján az üdvösséget: vigasztalás, örök vigasztalás minden testi-lelki fájdalomra. Az üdvösség megvigasztalt állapot, a vigasztalás maximuma, a megoldás; és mivel erre a tartós vigasztalásra csakis az Isten képes, ezért az üdvösség az Isten jelenlétéből fakadó vigasztalás. Jézus Krisztusban ez a vigasztalás érkezett meg hozzánk, a Szentírás ezért a vigasztalás, az üdvösség könyve (Róma 15,14). - Simeon nyitott szívvel, engedelmes figyelemmel olvasta Isten Igéjét, a templomban és otthon egyaránt, így az Ige, az adott pillanatban megszólította, elérte, elindította őt: ígéretet kapott, célokat, feladatokat kapott, és betelve az élettel, „világosságban”, Krisztussal halt meg (26-32). Az Isten Igéje által megszólított ember naponta kap vigasztalást, a legnehezebb élethelyzetekben is, a halál árnyékának völgyében is, egészen az üdvösségig.
Jeremiás 4,1-18 |
258. dicséret |