Felvillantok üzeneteket, az első hét versből, mindegyik egy külön igehirdetés lehetne. - Isten cselekvése történeti tény, nem legenda, nem mítosz. Erre utalnak az itt felsorolt uralkodók: az üdvtörténet a világtörténelemben tapasztalható meg (1-2). - A császár az adófizetőit írja össze, Isten pedig mindeneknek előtte összeírta az övéit (3-5). - Ember nem istenítheti magát, nem teremthet békét, erre csak maga Isten képes, aki megszületett erre a világra (6-7). - A szálláson nem volt hely a Megváltó számára, íme, a „szekularizáció”, már akkor is: csak magunkkal foglalkozunk, sem Istent, sem embert nem veszünk figyelembe (7). Isten azonban nem mondott le rólunk - Isten beteljesítette ígéretét, minden pontosan úgy történt, ahogy megmondta: Betlehemben, Dávid városában emberré lett az Isten (4), értünk, hogy végre igazán megismerhessük Őt (Mikeás 5,1-4). - Mária bepólyálta elsőszülött fiát: elsőszülött, mert Őrá várt a világ, Ő az „első”; de arra is utal ez a kifejezés, hogy Jézusnak még lesznek testvérei (Márk 3,31). - Isten bepólyál minket is e durva világban, egészen a megváltás kiteljesedéséig, ez a pólya azonban nemcsak védelmet, hanem bátorságot jelent, annak bizonyosságát, hogy velünk az Isten (Máté 1,23).