Életünk Isten kezében van, és miközben mi munkálkodunk, éljük és megéljük az éltünket, közben Isten is munkálkodik értünk (János 5,17). Isten munkáját nem ismerjük (5), de azt tudjuk, hogy nem „csak úgy történnek a dolgok”. A gyeplőt az Úr Isten tartja a kezében, aki a történések Ura, ezért ha nem is értünk mindent, ami történik, és az eseményekben nem is mindig tudjuk felfedezni az Isten munkáját, egyet biztosan tudunk: Isten teremtő, gondviselő és szabadító Úr. Ez ugyanis az Ószövetség és az Újszövetség egységes bizonyságtétele Istenről. Az ember tehát él, dolgozik, eszik, örül, és a nehéz, hiábavaló napokon is remél, hiszen Istene munkálkodik érte.* 

Júdás 1-16

   465. dicséret

 

* Megfogalmazhatunk általános bölcsességeket az életről, ahogy ez a szentírási fejezet is ezt teszi. Kiszámíthatatlan a jövő (1-2), nem tudjuk, milyen csapások érhetnek bennünket, de amíg élünk, tegyük a dolgunkat (4-6), és örüljünk életünk minden napjának (7-8), főleg ifjúságunk idejének (9), ne bosszankodjunk feleslegesen (10), mert eljönnek majd a sötét napok is, amikor a hiábavalóság érzése fog kínozni bennünket (8). - Ám többről van itt szó, mint általános emberi bölcselkedésről, életünk ugyanis Isten kezében van, és miközben mi munkálkodunk, éljük és megéljük az éltünket, közben Isten is munkálkodik (János 5,17). Isten munkáját nem ismerjük (5), de azt tudjuk, hogy nem csak úgy történnek a dolgok. A gyeplőt az Úr Isten tartja a kezében, aki a történések Ura, ezért ha nem is értünk mindent, ami történik, és az eseményekben nem is mindig tudjuk felfedezni az Isten munkáját, egyet biztosan tudunk: Isten teremtő, gondviselő és szabadító Úr. Ez ugyanis az Ószövetség és az Újszövetség egységes bizonyságtétele Istenről. - Az ember tehát él, dolgozik, eszik, örül, és a nehéz, hiábavaló napokon is remél, hiszen Istene munkálkodik érte. Ez a hívő ember mindenkori bizonyossága. Ami tehát végérvényesen következik, az nem hiábavalóság (8). Az Úr ugyan megítél (9), de ítéletében is értünk munkálkodik. Ez itt, most azt jelenti, hogy jogos ítéletében is az Úr kezében vagyunk; akiket megítél, de akik nem mehetnek ítéletre (János 5,24). „Az ember él, kenyeret eszik és remél, várja, hogy elmúljon a tél, hogy egy padon a napban üljön, és felpiruljon még a vér.” (József Attila)

Szerző: refdunantul  2014.09.26. 04:00 komment

süti beállítások módosítása